Na, csak nem bírtuk ki, most szombaton visszamentünk megnézni ezt a turista-látványosságot. :)

A történet úgy kerek, hogy odafelé megint majdnem eltévedtem, annak ellenére, hogy már jártunk arra. Ugyanis gondoltam, hogy most már én vagyok Wicklow megye ördöge, és simán odatalálok a kihelyezett a táblák és a helyismeretem segítségével. A helyismerettel nem is volt gond, egészen addig, amíg Bray-t elhagyva, a táblákat kezdtem el követni... Amik a pletykák alapján tényleg a kereszteződések UTÁN vannak... vagy egyáltalán nincsenek is. Így végülis majdnem eltévedtünk, de inkább csak kisebb kerülőt tettünk Enniskerry felé a Powerscourt-i kapuig.

Itt egy új élmény fogadott: amíg az előttünk álló turistabusz beléptetésére vártunk (mint utóbb kiderült, félig feleslegesen, mert a jegyet a kastélyban is meg lehet venni), szóval... melegünk volt az álló kocsiban - annyira tűzött a nap.

Kipengettük a belépőt, és elindultunk a kijelölt parkoló felé. Ez kb. fél mérföldre lehet a portástól, de máris gyönyörű látvány fogadott minket - nem volt kirakva sebességkorlátozás, mégis lassan mentünk, nehogy lemaradjunk a távoli dombokról, a hatalmas, az egész utat árnyékba borító fákról, a gyönyörű gyepről. Még a golfpályát is megcsodáltuk, bár én személy szerint hülyeségnek tartom ezeket :)

Hamar beálltunk a tömött parkolóba és besétáltunk a kastélyba - ami nyilván már nem eredeti funkcióját tölti már be: van itt ajándékbolt, egészséges étel-bolt, étterem és bálterem is ("álomesküvők" szervezésére). Átvergődtünk a tömegen és végre kijutottuk a Kertbe...

A "beléptetésről": a kastélyban is lehetett jegyet venni, de mivel nekünk már volt, a cetlivel együtt mentünk a recepcióhoz. A hölgy csak annyit kérdezett, hogy "van jegyük?", én igennel válaszoltam - kaptunk 2 kis térképet és egy "kellemes időtöltés" jókívánságot... semmi ellenőrzés nem volt, akár egy Spar-os blokkal is odamehettem volna.

Szavakkal nehezen leírható, ami kint fogadott minket... talán a képek picit visszaadják a hangulatot. Bár én még nem voltam igazán ilyen díszkertben, mégis valahogy másnak érződött, talán azért, mert körülötte gondozott erdő van - természetes fákkal, szép aljnövényzettel.

Rengeteg látogató volt, érdekes volt megfigyelni, hogyan "veszi birtokba" a sok-sok nyelvű és korosztályú ember a füvet/padokat/utacskákat. Volt, aki sikongatott, miközben szaladt (gurult) lefelé a lejtőn, egy idősebb angol pár méltóságteljesen "amazing"-ezett, az olaszok kukkolták a többi csajt, egy kisebb magyar csoport meg valami szendvics-témával volt elfoglalva :) Szóval zajlott az élet... :D

Az utak fele nem akadálymentesített, így a babakocsit párszor hurcolni kellett a lépcsőkön, de megérte. Először lementünk a fő úton a nagy tavacskához, majd a szökőkút és a vizililiomok mellett elhaladva az erdő felé vettük az irányt, ahol átható gombaillat közepette beértünk a japán kertbe. Fura volt egy ír kastély kertjében, egy hatalmas pálmával díszített japán kertbe toppannunk, de az elvonatkoztatástól függetlenül is nagyon szépnek találtunk mindent. Véleményem szerint lehetett volna japánosabb is a dolog, de azért megvoltak a kis patakok, átívelő hidacskák, csobogók, a sok juharféle és a rengeteg zöld-sárga levélárnyalat.

Letelepedtünk az első padocskára, és miközben gyönyörűen ráláttunk a kertre, lakmároztunk a félig illegálisan bevitt szendvicsből (a kastélyban ki volt írva, hogy saját kaját bevinni tilos... de szerintem ez csak a szemetelők ellen tett béna próbálkozása volt a tulajoknak). Kellemesen ejtőztünk egyet.

Amúgy érdekes volt megfigyelni, hogy az emberek többsége fent, a bejáratnál tobzódott, és messzebb egyre kevesebben "jutottak el"... Szerencsére, mert azért néha sok volt már a zsivaj.

Ezután bejártuk az egész japán kertet, fotóztunk, filmeztünk, próbáltuk elkerülni a velünk együtt haladó idétlen magyar csoportocskát ( :) ), aztán továbbmentünk a kert-körúton. Azáleák és rózsabokrok mellett haladtunk el (tényleg minden rózsáfajtának más az illata), láttunk állítólagos "vadlovakat", végül egy nagy emelkedő után visszaértünk a kert másik, zártabb részébe, és egy újabb kis tóhoz.

Itt elvileg kellett volna lennie egy kisállat temetőnek, de valahogy nem törtük magunkat, hogy megkeressük :)

A "nagy kör" végén ellátogattunk egy "tower"-hez is... sajnálom, de a hely történelmének nem jártunk utána, így fogalmam sincs, hogy milyen szerepe volt ennek ez épületnek - viszont szép volt :)

Vetettünk még egy utolsó pillantást az alattunk elterülő zöldre, aztán búcsút intettunk (na persze csak képletesen :) ), és elhagytuk az intézményt.

Én még meg akartam nézni a "Tara's Castle" nevű babakastélyt, de aztán meggondoltam magam: úgy döntöttem, hogy külön belépőért, gyermekkori babaházas élményeim nyilvánvaló hiányát mégsem pótolom :D

Kifelé menet még beugrottunk az üzleti szempontból, meg amúgy is teljesen helyénvaló kertészeti árudába, ahol szebbnél szebb növényeket árultak, mindenféle kiegészítővel, bigyivel egyetemben. Be is szereztünk egy páfrányt meg egy "kis szép izét" (nagyon értek a növényekhez :) ), ők azóta itthon ékeskednek :)

A kifelé vezető úton még egyszer megcsodáltuk a kilátást, majd iziben hazaindultunk (bár azért egyszer sikerült megint rosszul kanyarodnom Bray belsejében, de ez már tényleg szokássá válik úgy tűnik :) ).

Összességében olyan jó 4 órát tölthettünk el a kertben és minden szempontból megérte. A "weekend" első napja betöltötte a neki szánt szerepet: újból feltöltődtünk, hogy újult erővel kezdhessünk a következő hetet :)

Kellemes böngészést a képek között! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.