A vasárnap kicsit zordabb idővel "ajándékozott" meg minket - viharos szél és felhős ég kísért minket utunkon.

Egy tippet követve Bray irányába indultunk, ahol van egy Powerscourt nevű hely. Ez lényegében egy magánkert, biztos szép is, meg jó is - de mire odaértünk, Szonja édesdeden bealudt, ráadásul a szél sem csillapodott - és miután kiderült, hogy még fizetni is kell a belépőért... hát, szégyenszemre otthagytuk a birtokot - de majd visszamegyünk, senki ne aggódjon :)

Azt elfelejtettem leírni, hogy Enniskerry-n mentünk át - ez egy kis falucska, de már itt érződött a vidék hangulata: cuki kis házak, virágládák mindenütt, szűk utcácskákkal. Pöpec volt.

Ezután továbbindultunk kb. arra, magyarán neki a nagyvilágnak :)

Végülis csak pár kilométerre távolodtunk el Dublintól és Braytől, de máris valami más világba kerültünk: az út fölé boruló ősfák, befutott kőfalacskák mindenütt, itt-ott elszórt, mindenféle funkciójú építmények - a lovak, tehenek kint legelésznek, miközben látni, ahogy fújja az esőt a szél a távolban... hát, valami eszméletlen. Csak úgy kanyarogtunk kilométereken át, nagyjából dél felé és élveztük a dimbeket-dombokat.

Aztán csak elővettem a térképet (GPS-t), és visszafelé vettük az irányt - gondoltam, akkor már ugorjunk be Greystones-ba (ez Bray alatt a következő városka, itt van a DART végállomása).

Ez meg is történt. Kb. Veresegyházára emlékeztetett engem - csak angolos házakkal; és itt is megtalálható volt a "bevásárló főutca".

Nade nem a várostervezés fortélyai érdekeltek, hanem a már messziről látható Greystones-i "beach"! Nem szűnő tengermániánkat kielégítendő, ledübörögtünk a tengerparti sétányra, ahol ismét realizáltuk, hogy ku... iszonyatosan fúj a szél, úgyhogy a kocsiban fogyasztottuk el a csomagolt szendvicseket és etettük meg Szonját. Én még tettem egy próbát pár kép erejéig, de durva volt...

Amúgy nem is volt annyira nagy látvány az egész, mivel épp kialakítás alatt van a Greystones-i marina, emiatt furcsán ötvöződött a tengermosta föveny az építési területekkel.

Továbbindultunk hát, de pár száz méter (vagy yard? :) ) után fura zsibvásárra lettem figyelmes, ami - mint utóbb kiderült - valóban egy zsibvásár volt: egy iskola parkolójában ad-hoc bolhapiacot alakítottak ki, ahol mindenféle kacatot árultak a nénik-bácsik. Ezt már nem bírtuk ki, beöltöztünk, és meglátogattuk a "standokat".

Hát, előjött a PeCsa-feeling: ennyi ócskaságot régen láttam már, nagyon kellett meresztgetnem a szemem, hogy valami jóféle dolgot meglássak. Mondjuk cserébe minden olcsó volt - de kinek kellenek sárgaréz vackok, videokazetták meg CDs autórádiók?

Na, azért akadt horogra pár aranyosság is: egy illóolajos "házikó-mécses", vadiúj fémes-fonottas fürdőszobai tároló, pár Szilvi-féle bigyi-karkötő, egy ananász-lekvár (igazi ír csemege! :) ) - valamint találkozunk két magyarral is, akik magyar gyártmányú pici gyerekmotrokat árultak - kaptunk is tőlük szórólapot, majd ha Szonjának aktuális lesz, meglátogatjuk őket :)

A vásárfiákat gondosan elpakolva most már tényleg hazafelé vettük az irányt - és bár nem sokat mászkáltunk lábon, azért elpillesztett minket a nehéz levegő...

Útközben már egész belejöttem a vezetésbe... ennek furcsaságait majd a következő alkalomra halasztom :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.