Ahogy már írtam korábban, amint bejött az ősz, varázsütésre elkezdődött az iskola... Vagy fordítva? Mindegy :)

Szóval Szilvi csak felvette az iskolatáskáját, az egyenruháját és már indult is a Scoil Mhuire-ba...

Na persze ez számunkra nem volt ilyen egyszerű. :)

Még nyáron, az utolsó héten kaptunk egy listát a bevásárolandó cuccokról, ami elég részletes volt: pár könyv és rengeteg füzet, még egy közeli, Bray-i boltot is ajánlott a cetlike. Eddig rendben is volt minden, elmentünk, kipengettük a majd' 100 eurot a kezdőszettre - még egy fém ír furulya is beletartozott :)
Amúgy ez csak az egyik fele volt a dolgoknak, mert a suliban a tesztekre, fénymásolásokra, szülői munkaközösségre és egyéb költségekre még beszedtek az első héten potom 55 eurot, ja, és fejenként 10 euroért kapnak a gyerekek kölcsön tankönyvet a - gondolom - drágábbik fajtából. Ez utóbbi egyébként új ötlet, gondolom a megszorítások miatt már gondolnak itt is arra, hogy esetleg minek vegyen mindenki meg egy olyan típusú könyvet, amit pl. csak olvasni kell...

Innen azonban teljesen tanácstalanok voltunk. Még a múlt tanévre vonatkozóan volt egy listánk a "szünetekről", amiben a nyári szünet végét augusztus 30-ban határozták meg, azonban ebből nem tudtuk meg, hogy valójában, pontosan mikor is kezdődik az új tanév. Arról meg pláne nem kaptunk információt, hogy hová kell menni, ki lesz az új tanárnő, meg egyáltalán, van-e ilyen, hogy évnyitó, szülői értekezlet, varróklub, miegymás :D

Szóval négyesben, felmálházva indultunk útnak, közben egyre sűrűsödve láttunk piros-kék egyenruhás gyerekeket, úgyhogy magabiztosabban közeledtünk az objektumhoz.
Azt már gondoltam, hogy nem a "régi, megszokott" bejárathoz kell állni, mert ott az 1-2-osok voltak kitáblázva, így kizárásos alapon a másikhoz mentünk. Ott Szilvi felfedezni vélt pár osztálytársat, de bizonytalansága alaposan átragadt ránk is :)

Aztán eljött az idő, kijöttek a tancsinénik, majd sorban, ki-ki a maga hangereje szerint felolvasta a saját névsorát. Ebből kifolyólag lényegében semmit nem értettünk, de ezzel nem voltunk egyedül, mert pár másik "bevándorlós" anyuka is ott toporgott a gyerekével. Ekkor már csak valami "igazgatóhelyettes"-féle segédkezett, kezében a listamásolatokkal.

Szóval türelmesen vártunk, kérdezősködtem, majd még két gyerek társaságában a harmadik osztályosok felé vettük az irányt. Itt még egy utolsó kérdés, "igen, Szilvi itt lesz", és hál' Istennek végre bejutottunk a tanterembe (amely amúgy hasonlított a 2-osra, pici asztalok körül 3-4 gyereknek van hely). Egy cuki, elöl ülő kislány már integetett is Szilvinek, hogy ott van egy hely, úgyhogy oda le is csüccsent, én meg közben ultraaggodó szülő módjára, nagy kutyaszemekkel ecseteltem, hogy Szilvi még csak márciustól jár ide, tud-e erről a tanerő, stb. de ő maximálisan megnyugtatott, hogy jó kezekben lesz a csemete. Szilvi is erőre kapott, a korábbi pár krokodilkönnycsepp már fel is száradt, én pedig húztam ki, nehogy súlyosbítsam a helyzetet :D

Ezután még a tornateremben megvettük az ún. leckefüzetet (elvileg ebbe vezetik be a tanárok a napi leckét és a szülők ebben üzengethetnek a tanárnéninek, ha van valami közlendőjük - és fordítva), majd megkönnyebbülve hazaindultunk... Ez azért sokkal könnyebb volt, mint év elején - és talán még annál is, mint amire amúgy számítottunk :)

Ja, és nem volt himnuszos évnyitó, se szülő értekezlet, se miegymás :)
Talán picit homályosabb volt így az egész nekünk, "újonnan érkezetteknek", de érdekes módon így is működik a rendszer :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.