Most néztem, hogy már vagy két hete egy sort sem írtam... úgyhogy picit jóváteszem a dolgokat, mára két bejegyzés is jut :)

A címből adódó téma mostanában (meg még egy ideig) gyakorlati szempontból is foglalkoztat minket, hiszen kocsink nem lévén, leginkább gyalog tesszük meg a szükséges utakat.

Dublin nem egy hatalmas város, tulajdonképpen 1-2 órányi sétával szinte bárhová el lehet jutni egész délkelet Dublinban (vagyis a 18-as kerületben).

A járdák általában keskenyebbek a Budapesten megszokotthoz képest. Ez állítólag "történelmi okokból" van így, mivel a telektulajdonosok egyszerűen leszarták a kérdést, és a saját területükből nem adtak (vagy csak keveset) a köz számára. Néhol másfél ember fér el csak kényelmesen, és ha éppen jön egy emeletes busz, akkor már vészes közelségbe kerül a tükör a fejhez vagy a bevásárlószatyor a karosszériához. Babakocsival sokszor csak "libasorban" halad a család, így beszélgetni néha vicces és picit a cigányokra emlékeztet az egész, azzal a különbséggel, hogy itt a nő megy elöl és "ordibál" hátra az "embernek" :D

Ezt ellensúlyozandó a kereszteződések szinte kivétel nélkül akadálymentesítve vannak. Még a kicsik is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy szépen lesimítják az aszfaltot a közút szintjére, a lámpás kereszteződéseknél pedig ilyen "pupozott" elemeket is beraknak, csúszásgátlás címén.

Apropó lámpás kereszteződés. Ahol lámpa van, ott mindenhol megtalálható a Nyomógomb. Ennek funkciója egyértelmű: ha "megnyomod" a gombot, akkor várható, hogy vált a lámpa (ami egyébként a gyalogosoknak is háromszínű sok helyen!).

Nade... először is vegyük sorra a dolgokat. A szerkezet amúgy svéd gyártmány és fullextrásan kiszolgálja az összes fogyatékkal élő (de hülye szóösszetétel ez) igényét - ugyanis ritkásan "pittyeg", amikor piros a lámpa; ha megnyomjuk a gombot (ami nem gomb, csak egy fém köröcske, mozgóalkatrész nincs), akkor hangosabb pittyenéssel nyugtázza ezt, és felviláglik rajta egy lámpa is. Ha már a süketeknél tartunk, akkor a szerkezet "rezeg" is, pittyenéskor. Oda se kell nézni már a lámpára, minek is az :)
A vakok számára további kiegeszítés a dobozka tetején lévő nyíl, ami a gyalogos átkelés irányát jelzi (ha esetleg többes kereszteződés van), valamint az újabb fajtákon oldalt, amolyan Ogham-írás szerűen ábrázolja az gépkocsi forgalom felépítését: hány sávot kell áthaladni, honnan mennyi sávból jöhetnek az autók, van-e közbülső járda darab, stb.

Nagyon pöpec.

Kár, hogy senki sem használja :D

A vérbeli dublini gyalogos ugyanis csak átmegy.
Amikor nem jön autó.
Néha akkor is, amikor jön. Majd megáll! Mármint az autó.

A belvárosban rendszeresen láttam türelmesen, a neki zöld lámpánál autósokat álldogálni, amíg a bámészkodó turisták, utánozván a helyieket, átkavarognak a másik oldalra.

Személyesen láttam, hogy a nyerő első poziciós autósra azért dudált rá a mögötte álló, mert az megvárta, míg átrohan a Luas-hoz a piroson a gyalogos. (Én voltam ez a gyalogos...)

Szóval néha teljes káosz tud lenni a gyalogos lét. Talán pont az ellenkező hatást váltja ki a "Gomb" - hiszen megnyomom és nem vált a lámpa... Akkor meg b@ssza meg, átmegyek... :)

Nem készültem baleseti statisztikákkal, de a rendszer mégis működőképesnek tűnik.

Egyébként persze jó ez a lámpás dolog. Babakocsival pláne, bár amúgy az itteni autósok már otthonról elindulás előtt megállnak a két kilométerre, út szélén ácsorgó kismamának. Tőlünk nem messze például van egy gyalogosoknak kitalált lámpa, amit ha megbűvölünk a Gombbal, akkor azonnal zöldre vált nekünk, amúgy meg mindig piros. Kifejezetten gyerekbarát.

És a végére hagytam a cuki "nyalókás embert". Nem, semmi édesség, de még csak cukros bácsi sem: az amerikai filmekből is olyan jól ismert táblás emberke, aki kiáll a zebrára, és testével védi :) az áthaladó gyermekeket az iskola előtti zebrán való átkeléskor (amely zebrát egyébként két fekvő rendőr is szegélyez, plusz reggelente általában csak anyukák mennek arra, akik amúgy is vigyáznak és ráadásul tényleg mindenki megáll a kijelölt gyalogos átkelőhelyeknél)!
Külön bekezdés szólt róla a helyi újságban ám! A leírás nem szólt bérezésről, de még azt is el tudom képzelni, hogy a nyugdíjas bácsi tök ingyen, felelősségtudatból megy ki napi 2x, hogy "nyalókáját" feltartva mutassa a gyerekeknek, mikor is haladhatnak át balesetmentesen! :)

Igazi kincs :)

Erről jut eszembe... Na, de ez egy másik cikk lesz :P

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.