Írtam már korábban a szomszéd városkáról - Brayről. Akkor célirányosan, a bevásárlóutcába mentünk, így csak egy kis szeletét láthattuk. Most viszont itt volt az idő, hogy bepróbáljuk a kocsit is, és megnézzünk pár helyet, amit Levente ajánlott. Kézenfekvő volt először egy közeli helyre menni...

Miután jó szokásunkhoz híven a pár órás túrára bepakoltunk egy atomháború túléléséhez szükséges mennyiségű felszerelést, nekivágtunk az országútnak. Ha már arra jártunk, beugrottunk a Tescoba is, hátha esetleg a következő atomháborút is túl szeretnénk élni... :D

Ezután a tengerpart felé vettük az irányt. Bray-nek is van tengerpartja, ráadásul sokkal kiépítettebb, mint a Shankill-i "beachek" - az egésznek még neve is van: "Esplanade"!

Bár a hangulat nem volt mediterrán, Írországhoz képest mégis fiesta volt. Felhő az átlagosnál sokkal kévésbé állta útját a ragyogó napnak, ami vidáman sütött a fagyisbódékra, a rengeteg kis, gyerekeknek kitett játékra (vizi dodzsem, ugrálóvár, trambulin, stb.) és az Óriáskerékre!

Bizony, van Braynek egy óriáskereke, bántuk is, hogy Szilvi épp nincs velünk (na, erről viszont biztos sokan nem tudnak - ez majd egy későbbi bejegyzés témája lesz, a lényeg az, hogy Magyarországon nyaral :) )... :( L. meg is ígérte magának, hogy felül majd vele és megy pár kört :)

Egyszóval nagyon jó volt a hangulat, rengeteg turista mászkált a parton, furcsa is volt látni, mennyire élénkebbek pl. az olaszok - nomeg néhányan ténylegesen barnák voltak, nem mindenhol a hófehér ír bőrt és öltözködést kellett nézni :)

Miután elfogyasztottunk némi elemózsiát az óriáskerék tövében, továbbindultunk "toronyiránt". Itt van ugyanis egy hatalmas "kereszt" (Bray's Head), aminek megmászását babakocsival ugyan nem szándékoztunk kipróbálni - de arrafelé jó kilátás nyílt a tengerre is, és a "hegy" melletti, Greystones felé vezető út híres gyalogtúra a környéken - na persze az útviszonyok itt sem kedveztek a kerekeseknek, de legalább megpróbáltuk az első 200 métert :D

Rendesen feltöltődtünk... annyira örültünk, hogy végre tudunk menni valahová - nagyon szép Shankill is, de picit már bezárva éreztük magunkat őszintén szólva...

Vetettünk még egy utolsó pillantást a tengerre, majd a picit szemerkélő esőben visszaindultunk - miközben bőszen megmosolyogtuk az apró cseppektől azonnal szétrebbenő "idegeneket": "Nem tudják ezek, milyen az igazi eső" :D

Akit érdekel a többi kép, megtekintheti itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.