Rég nem írtam, tulajdonképpen azért, mert nem sok minden történt velünk. Éljük a kis hétköznapjainkat, és talán már nem is vesszük észre, hogyha valami olyan történik velünk, ami mást is érdekelhet "odaát" :)

Hírekben is szereplő eseményekről szintén nem akartam tudósítani, bár most visszagondolva ez talán pici hiba volt, mert hát miért ne lehetne írni arról, hogyan éltük mi meg (II.) Erzsébet királynő idelátogatását, vagy mi volt a véleményük az ír hölgyeknek Vilmos herceg esküvőjéről...

Írni fogok azonban, mert nem akarok belefásulni azokba a dolgokba, amiket magunkban "apró kincseknek" nevezünk. :)

Írországnak nincsenek "hatalmas" dolgai. Van pár "leg", de se egy felhőkarcoló, se egy nagyváros, minden átlagosnak lenne mondható, ha nem lennének ott ezek a "kincsecskék".

Imádunk ugyanis "akárhol" mászkálni. Még a "bejáratott" útvonalak mentén is találunk szinte nap, mint nap újat. Imitt egy kis virág, amott egy szép zöld gyep. Feltölti a lelket, hogy nem írtják a fákat/bokrokat, ahol nem kell - ez a lustaság ad némi vadregényes felhangot a legegyszerűbb utacskának is. Ellenben ha egy kis talpalatnyi föld kikandikál, már fűmagot szórnak rá és nem átallják rendszeresen nyírni is.

Az utcarendszer tele van "Cul de Sac"-okkal, ami lényegében zsákutcát jelent - picit bővebben olyan utcákat/tereket takar, ami nem vezet a másik oldalon egy másik főútba. Ezeknek a helyeknek van külön nevük is, amit sokszor belevésnek egy nagyobb kődarabba és kihelyezik a sarokra - láttunk un. dolmeneket is (több, nagyobb követ összeraknak, mint amolyan mini, szedett-vedett Stonehenge :) ) - kis faluk a városban.
Aki tehát oda megy, ott lakik/ott van dolga, ennélfogva csendes kis lakóközösségek élhetnek vidáman - a gyerekek bátrabban szaladgálhatnak a befüvesített kis parkokban.

A nagyobb utak persze zsúfoltabbak, de ezeket is sokszor szegélyezi beborostyánozott fal - legolcsóbb védekezés a graffiti ellen!
Sőt, nem átallanak külön kihagyni az új, útmenti zajvédő falak mentén pici részeket a betonból, ahová futónövényeket, bokrokat telepítenek, amik pár év alatt befutják a maguk kis részét - mintha szándékosan adnának valamit a természetnek, hadd vegye vissza magának.

Nem is gondoltam volna, hogy a levegő és a tiszta eső is mekkora kincs lehet. A viharos erejű szél sokszor idegesítően agyig metsző, de ez viszi ki a szmogot a városból - az esőnek is más az érzete: nincs kedvem utána egyből beállni a zuhany alá, majd megszárad a fejem, jó az úgy :)

És még nem is láttuk az igazi vidéket, csak itt, a közvetlen környéket fedezgetjük fel még mindig... Néha előjön belőlem a CO2-náci: biciklitúrákat szervezek képzeletben és szinte bánom, hogy kipufogógázos kocsit szeretnénk venni (dehát más alternatívánk jelenleg nem nagyon van, sőt, még az is szűkösen oldható meg :( )

Nem emlékszem, írtam-e már az apró mosolyokról, amiket kéretlenül szórnak az itt élők boldog-boldogtalanra. Hamar meg lehet szokni, hogy egy kedves öreg nénire rá/visszamosolyogjak, ha látom, hogy félre kell húzódni valamelyikünknek a szűkös gyalogúton, vagy csak szimplán megnézi a kisbabát - esetleg ne adj' Isten "csak" jó kedve van :)

L. olvasta valahol, hogy egy hasonló környezetből Magyarországra "visszatérő" honfitársunk próbálgatta (szándékosan), mit szólnak a Duna-parton sétáló emberek, ha csak úgy rájukmosolyog - hát, ki lehet találni a reakciókat :D

Írországot is érinti a válság, de valahogy úgy érzem, az emberek jóval optimistábbak (vagy talán jóval inkább lesz@rják, mit mondanak az idióta pénzügyi fejesek) - mintha sokkal jobban éreznék: rajtuk múlik az, hogy megtartják-e azt a kincset, ami nemcsak itt, hanem bárhol lehetne a világon - az őszinteséget és a létezés önmagáért való örömét :)

(U.i. zsepit nem küldök az elázott billentyűzetek letörlésére :D )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.