Először is, megfordítottam a kérdést: nem a "milyen autó van a piacon ennyiért?", hanem "milyen autót vennék, ha választhatok?" kérdést tettem fel magamnak.

Logikusnak tűnt, hogy először körbenézzek az utcán, egyáltalán mi az a típus, amiből sok szaladgál. Abból akkor sok a régi is, alkatrész is van hozzájuk, meghát csak valamiért veszik őket... A felhozatal elég vegyes errefelé, de azért a Toyota-Ford-Nissan hármas képe kialakult lassan az agyamban.

Ezután elkezdtem böngészni a netet. Szerencsére nincs sok használtautós weboldal, így hamar összeírtam mind a 6 (hat) Toyotát, ami szóbajöhetett... :-S Hát, nem túl rózsás...
Ebből három ki is esett a második körben, a fényképek alapos tanulmányozása után (ilyen-olyan külső-belső-NCT-Road Tax ügyből kifolyólag), a maradék hármat magánszemély hirdette és vagy nem vették fel, vagy betelt a hangpostája, vagy nem is volt jó a szám.

Frankó.

Visszafordítottam hát az első bekezdésben említett kérdést: "egyáltalán mi van ennyiért?" A válasszal már jócskán bővült az autók köre, és miután pár lényeges kritériumot bevezettem (pl. olasz autó ne..., azért legyen 96-osnál fiatalabb, stb.), végülis kialakult egy elég jó kis kép. És mivel nem akartam 25 helyre elmenni, úgy döntöttem, kiválasztom azt a kereskedést, ahol a legtöbb ilyen autó van egy halomban, aztán esetleg még a környéken körbenézünk.

Nézünk, ugyanis egy nagyon kedves iranyirorszag.com-os fórumozó emberke (Levente) felajánlotta, hogy segít a nézelődésben és el is visz adott helyre, ha kérem. És ez nagyon jól is jött - ő már sok éven és autón van túl Írországban, szóval gyakorlati tapasztalata van sok dologban.

Fel is kerekedtünk a kiszemelt kereskedés felé egyik hétköznap kora délután, még a csúcsforgalom előtt. Odaérve egy érdekes kép fogadott... Az árak nem voltak kiírva az autókra... No mindegy, körbenéztünk, ebben nem is zavart meg senki :D
Azért csak beköszöntem 15 perc után a tulajhoz, hogy "hello, én vagyok (az a szerencsétlen), aki telefonált, hogy bénácska áron szeretne autót venni". Nagyon kedvesen körbemutatta a portékát, és fejből tolta az internetről már ismert árakat.

Első blikkre kinéztünk kis Mazdát, ami egyből indult is, szép motorhangja volt és csak mérsékelten (értsd 1 helyen a hátsó lökhárítón) volt megnyomódva. Piros volt a lelkem, biztos anyuci nem látta az oszlopot, hát előfordul az ilyen... :) Meglepő módon még hely is volt benne.

Hamar ki is bontotta legbelülről a fazon (csak két autót kellett bebikázni hozzá...), és elindultunk életem első ír próbakörére. Egy vadidegen autóval. Az út bal oldalán. Eh...
Kis könnyebbség volt, hogy a fickó simán elengedett kettőnket, egyedül... (ebben talán közrejátszott az is, hogy előtte kitárgyalták, milyen frankó Levente 3 literes, V6-os automata Alfa Romeoja... gondolom nem hitte, hogy itthagyjuk cserébe neki :D )

Meglepő módon pár másodperc alatt megtaláltam magam az autóban. Az sokkal jobban zavart, hogy a Mazdán jobb oldalt van az indexkapcsoló, minthogy bal oldalt kell menni úton. Azért a balkezes váltás furcsa volt, a középső tükörről már nem is szólva...

Szépen végignéztünk mindent, amit kell, féltengely, lengéscsillapító, gyorsítás, majd... a "fékezés". Az idézőjel szándékos, mert hiába szóltam Leventének, hogy kapaszkodjon, a pici autó éppenhogy csak belassult. Párszor még megpróbáltam, hátha én vagyok a hülye, de egyszerűen nem tudtam blokkolóra fékezni a kerekeket és nem az ABS miatt... :(

Hát így ez gáz... Visszaparkolás után hiába győzködött a kereskedő, hogy "majd a srác megnézi és kicseréli a fékpofákat", valahogy úgy éreztem, itt komolyabb gondok vannak - pár apróbb hibát még elnézek, de hogy nem tudok megállni, azt sajnos elég nagy problémának érzékeltem... :)

Sebaj, 2. számú áldozatunk egy 98-as Ford Escort volt. Ennek egyetlen előnye volt: könnyes szemmel néztük a szervízkönyvvel felérő számlákat, amiket az alőző tulaj elrakott. Eredeti Ford szervíz, eredeti alkatrészek, meseszép. Rövid motor és külső szemlét tartottunk, ahol sajnos meg kellett állapítanom, hogy nem olyan duruzsoló a motor, mint a Mazdánál, van pár apróbb horpadás és nagyobb karc és hiányzik a komplett alsó műanyag borítás a kormány alatt. De kicsire nem adunk: legalább bal oldalon van az index, és van napfénytető! :)

Be is pattantunk, és megtettük a mostanra már szokásos útvonalat, örömmel konstatáltam, hogy van fék és még erő is van a motorban. Nem rossz, a Ford végülis ebben a szériában megbízható ("Ford, mindig elhord"), van hozzá jó áron alkatrész is a szomszéd szigeten...

Letettük a kocsit és elköszöntünk az időközben műszakváltást elszenvedett személyzettől (a tulajnak el kellett mennie Dublinba... nem tudom, mi hol voltunk akkor...).

Levente kérdezte, nézzünk-e még be máshová...? Hát, végülis, miért ne? Ráadásul a céggel egy telken volt egy másik autókereskedő, szóval úgy 10 lépés után megtörtént a "máshova benézés" esete :D

Itt tip-toppabb autók voltak már ránézésre is, félve mondtam be a célösszeget az ácsorgó fazonnak. Az homlokráncolva megkérdezte, voltunk-e már a "szomszédban" (biztos valami megegyezést kötöttek, hogy ott a szarabb olcsóbb kocsikat tolják el....). Bólogattam, mire sóhajtva odavezetett minket egy Hondához meg egy BMWhez.

A BMW-t csak rápillantva kukkoltam meg - egyszerűen nem érzem magamban a kraftot egy német autóhoz... A Hondával, mint márkával pedig úgy voltam, mint valami kamasz: mindig valahogy sportos, vagány autónak gondoltam, Volvos lelkületembe pedig ez nem annyira fért bele. :)

Ez a Honda azonban más volt. 1.4-es, ötajtós, 98-as széria, szép volt, de semmi olyan túlzott lazaságot nem sugárzott. Kívülről teljesen egyben volt, pár karc csak, semmi komoly törés. A motorral csak egy gond volt, nem volt benne rendesen olaj, de pár deci segített rajta. Ez mondjuk aggasztott, mert mitől fogy el egy álló autóban az olaj... de végülis az is lehetett, hogy az előző tulaj nem töltötte utána és úgy adta le.

A próbakör viszont meggyőző volt. A kuplung kicsit magasan fogott, de szépen kapcsolt, a féltengellyen nem érződött gond, más sem csörgött-zörgött benne. Belül is szép, tiszta volt, elektromos tükör, elektromos napfénytető, centrálzár, immobiliser, 110ezer mérföld - csak egy dolog volt aggasztó: semmi szervízelésre utaló jel, és bár a vezérműszíj fedelén volt valami maszat szám, az kiolvashatatlan volt. És azért nem mindegy, az mikor volt cserélve... Kiderült, az előző tulaj lengyel, már nincs is az országban... :(

Jött a következő "semmi sem fenékig tejfel" érzés... sajnálkozva mondta a kereskedő, hogy utánanézett, és rossz árat mondott, 250-el több ám ez. Lefelé biggyent a szám, mondtam, hogy ez a vezérműszíj dolog aggasztó, nem is ennyi a "budget", meg még a biztosítást sem tudom, mennyi lesz erre a Hondára. Ekkor szemrebbenés nélkül engedett 150-et :O Nofene :)
Mondtam is neki, ha találok jó biztosítási ajánlatot, akkor ennyiért megveszem :)

Kaptam névjegykártyát, elköszöntünk és hazaindultunk Leventével a sűrűsödő forgalomban.

Itthon aztán beindult a gépezet, neten és barátoktól való érdeklődés után kiderült, ez az autó tényleg megbízható, csak a rozsda meg a karbantartás hiánya eheti meg - és ezen az áron közel sem láttam ilyen jó állapotú vasat.

Akkor még nem tudtam, csak sejtettem, hogy nem lesz gond a biztosítással sem... :) Erről majd a következő alkalommal emlékezem meg - de most már nem húzom tovább az idegeket:

Igen, ő lett családunk új tagja :)

A végső döntésről és az elhozatalról akkor legközelebb ;)
Fényképek szintén :)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.