Hosszú hétvége volt a legutóbbi - megérkezett az augusztusi "csak-úgy-adjuk" bank holiday.

Ennek örömére szombaton hétágra sütött a Nap is, így úgy döntöttünk, kirándulunk egyet. Na ez a döntés azért nem született meg egykönnyen, mert jól beleéjszakáztunk a péntekbe, így hulla fáradtan ébredtünk... Hiába, öregszünk már :D

Szóval összekapartuk magunkat L-el - Szonja ugye mindig útra kész - és elindultunk következő kiszemelt áldozatunk felé: a Glenroe Farmra.

Szonja imádja az állatokat - még csak 1 éves múlt, de bőszen gagyarászik a sétáló kutyákkal és már "ugrabugrál" a babakocsiban, ha meglát messze egy cicát - szóval gondoltuk, lásson egy kis vidéket, meg aztán mi is kiváncsiak voltunk, mi van egy ilyen helyen.

Az út eseménytelen, de gyönyörű volt. Ismét Greystones irányába mentünk, és annyit leszűrtünk, hogy bizonyos esetekben megéri megkerülni +10 km hozzáadásával Bray-t, mert itt bizony dugó volt szombat kora délután :(
Nagy nehezen átvergődtünk a nehéz szakaszon, és majdnem eltévedtem, amikor kiderült, hogy nem is - rendesen ki volt táblázva a bejárat és megérkeztünk a szépen kialakított füves parkolóba.

A "farm" maga inkább "túrista-látványosság", mint működő gazdaság. Ez már az elején látszódott, mert a belépőjegy-vásárlós pult mellett kisebb ajándékbolt tolakodott az arcunkba. A szokásosan kedves úriember kellemes időtöltést kívánt, adott térképet és figyelmünkbe ajánlotta a nemrég született kisdisznókat a bajárat utáni kis ólban :)

Megvártuk az "előző turnust" (egy kislánynak annyira tetszettek a cocák, hogy alig bírt elszakadni tőlük :) ), majd begurultunk a kavicsoson át a kijelölt helyre. Ez már hamisítatlan vidék volt: egy ól, a maga sötétségével - és hát: büdösségével :)
Kis infralámpa világította meg a kis vakarcsokat, hátul "anyuka" szoptatott bőszen. Kivettük Szonját a kocsiból, hogy szemügyre vehesse a hempergőző "izéket", de vagy a sötétség, vagy a szag, vagy mindkettő miatt... de rövid körbetekintés után mérsékelt sírdogálásba kezdett :D Így pár fotó után búcsút intettünk és beljebb haladtunk a farmon.

A következő "állomás" egy relatíve nagy büfé volt: kinti sátor, kinti szabadtér és belső étkezde részekre bontva. Épp nem voltunk éhesek, ezért továbbmentünk, ahol a szép nagy "piknik terület" volt kialakítva: masszív padokkal, asztalokkal, körben pedig karámokban a farm állatai :)

Nagyon hangulatos volt, csak azt bántam, hogy pont most nem hoztunk se szendvicset, se hamuba sült pogácsát :D Sebaj, elnézegettük a sok babakocsit, meg tipegő/rohangáló gyereket, aztán egy kis állatsimogató felé vettük az irányt... ami épp nem 100%-osan funkcionált, merthát a sok nyuszi-hörcsög-kiscsibe/kiskacsa mind ketrecben volt, de azért Szonja észrevette őket és cukin "hintázott" nekik.

Itt már észlelhető volt a farm "oktató jellege"... táblák tartalmazták, mit illik tudni az itteni cukiságokról, na és persze volt kézfertőtlenítő, hozzávaló "Kezeket fel(mutatni), ki mosta meg?" írással. Nehogy szegény városi gyerekek belehaljanak pár nyusziszőrbe :D

A piknikezők körül mászkáltunk picit ezután. Tulajdonképpen nem volt sok állat, viszont azt jó volt látni, hogy mindnek szép nagy területe van. Kis szabadtéri állatkert volt ez, békés tehénnel, lovacskával és pónival - na meg az elmaradhatatlan szárnyasok: kacsa-liba-tyúk. Nyilván voltak juhok is, és találtunk egy darab kecskét is, akinek tábláján fontos információként szerepelt, hogy szeret nyájban lenni, a többiekkel együtt. Biztos a többiek ezt elfelejtették és itt hagyták :D

Miután Szonjának sikerült megsimiznie (ill. "hozzáérnie") pár állathoz, a "körút" felé gurultunk - merthát itt az is van. A kb. 1km-es út alatt elmentünk pár tábla gabona mellett (L. tippje a zab volt, én annyit tudtam csak, hogy biztos nem kukorica :D), miközben élveztük a tájat és mélyeket szippantottunk a mindig jelenlévő természet illatából. Útközben pici táblák adták az őket éppen olvasók tudtára, milyen növények, fák és kisállatok találhatók errefelé, és miért is hasznosak. A háttérben láttuk egy párszáz éves régi gazdaság romjait, majd egy takaros kis kertecskénél kötöttünk ki. Ez korántsem volt olyan rendezett és ritkaságokkal teli, mint amit Powerscourt-ban láthattunk, de a maga módján nagyon hangulatos volt. Pici padokra is le lehetett telepedni, nézegetni a vadasas virágokat, futókákat.

Továbbhaladva majdnem elmentünk egy "Secret Garden" tábla mellett... Hát igen, mégiscsak titkos ;)
"Bent", dús fák árnyékában, apró boszibábuk között volt egy fatrón, a bejáratnál pedig figyelmeztető tábla utasított minket csendre: elvégre tündérek aludhatnak itt...! :)
Nagyon kedves ötlet volt az egész, megérte felfedezni :)

Ezután elértünk a "körút" végére, ami nem is körút volt, hiszen ugyanazon az úton kellett visszamennünk - de nem bántuk, mert sokat tudtunk beszélgetni közben, a hullámzó gabonatáblák között megindult a fantáziánk és sződdögéltük terveinket a jövőre nézve ;)

Mire visszaértünk, picit megéheztünk, így vettünk egy szendvicset a büfében, amit meglepő módon csipsszel tálaltak... A melóhelyi menzán már kaptam hamburgert nachos csipsszel, de mindig megdöbbent, hogy "köretet" adnak egy szendóhoz :D

Befaltuk gyorsan, majd elindultunk kifelé, közben kedvesen kölcsönösen "sziá"-ztunk egy ott helyben felfedezett magyar családdal. Ilyenkor mindig eszembe jut, mondtunk-e valami kínosat :D Hiába próbálunk ugyanúgy beszélni magyarul is, mintha bárki értené körülöttünk, azért néha elkényelmesedünk és megengedünk magunknak pár poént - "úgysem értik" alapon... ;)

Utoljára egy múzeumnak kialakított "cottage house"-t néztünk meg - és ismét megállapítottuk, milyen szerencsések vagyunk: az a "felszerelés" és "kényelem", ami a 18-19. században volt elterjedt... háááát...
Ja, és megállapítottuk: az ír parasztháznak ugyanolyan "szaga" van, mint egy magyarnak :)

Távozóban még egy röpke pszichológiai kísérletet végeztem egy "Surprize Box"-al, amibe bele kellett nyúlni, de nem lehetett tudni, mi van benne... ;) Az eredményeket a heti Brit Tudósok Szaklapjában fogom publikálni :D

Nem volt más hátra, kifelé vettük az irányt, az ajándékboltban vettünk egy kisbarit Szonjának (azóta is a kedvence, még leszakított és később visszavarrt fejjel is :D ), lefotóztuk párszor a kocsit a szép zöld fűben, aztán hazagurultunk :)

Kis mellékszál: benne hagytam a kocsi ajtajában a kulcsot... Ott fityegett végig... :S De semmi sem történt... áldom a szerencsémet és a tényt, hogy Írország azért alapvetően tényleg biztonságos/becsületes ország :)

Összességében tehát jól éreztük magunkat... én picit többre számítottam, de kárpótolt mindenért, hogy láthatólag jól érezték magukat az állatok és nagyon szépen karban volt tartva az egész :) Még biztos visszajövünk, alig várom, hogy Szilvi előadhassa itt is a "jaaaajdecukimukiiii" műsorát ;)

Állatbarátoknak egy halom kép itt :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.