Bár következőleg másról akartam írni, az élmények sora közbeszólt - mivel pénteken megvolt az első igazi "pubozós" délutánom/estém :)

Történt ugyanis, hogy a kollegák összeszerveztek egy amolyan "búcsúbulit" egyikőjüknek (nem nekem :D ), ami után egy "aki-akar-jöjjön-sörözni" estét jelöltek ki és küldték körbe az emailes meghívót "ügyosztályunkon".

Munkaidőnk végeztével egyik kollegámmal előbb indultunk városközpont iránt, hogy megközelítsük az éttermet, ahol a foglalásunk volt. Egy órával korábban, kb. 6-ra értünk be a St. Stephen's Green-hez, ahol megdöbbentő "kép" fogadott: az utcán szinte "hömpölyögtek" az emberek! Nyilván egy részük épp ment haza, de legtöbbükön azonban már érezhető volt a vibrálás, a készülődés az estére. A parkban skót zene szólt, valamilyen performance hallatszódott a Grafton street irányából és általános "népvándorlás" volt tapasztalható.

Időnk mint a tenger, próbáltunk hát keresni egy pubot, hihetetlen módon nem sok sikerrel, Dublin belvárosának talán egyetlen olyan útvonalát választottuk ki, ahol egyáltalán nem volt kocsma :D

Aztán végülis csak sikerült bevergődni egy szimpatikusba, kollegám egy Guinness-t kért (ez állítólag minden ír pubban van, más söröket "össze-vissza" találni mindenfelé) - én maradtam a Captain Morgan's rum+kóla párosításnál. Picit szét volt csúszva a csapos, de azért sikerült fizetni is - mi lesz itt később? :)

Letelepedtünk, dumálgattunk, körbenézegettem, és őszintén szólva semmi különöset nem találtam. Valahogy ilyennek képzeltem egy átlagos pubot, régi fa pultok, beszélgető emberek, piák a pult mögött és a kezekben. Aztán rájöttem, hogy az "egyetlen" pozitívum az az, hogy nincs negatívum. :)

Nincs cigifüst, mindenkinek kint kell cigiznie (cserébe kivihetik a kerthelyiségbe a poharaikat) - szerintem ez a törvény előnyére vált az ír kocsmáknak. Ezen kívül az emberek jókedvűek voltak: tényleg azért jöttek be, mert szórakozni szerettek volna, nem csak a "napi fröccs", vagy a depi hajtja őket a "presszóba". Sok nő is volt, párban, hármasával - csacsogtak, az öregek ártalmatlanul flörtögettek velük - itt teljesen normális, hogy a nemek egyenlő arányban akarják kivenni a részüket a jókedvből.

Azért azt hozzáteszem, korán volt még, bár a péntek miatt azért így is már 3/4-ed gőzzel üzemelt az egység.

Letoltuk a pohár piánkat, aztán csatlakoztunk a kollegákhoz, akiknek egy része már ott ücsörgött a vendéglőben. Késtünk, mégsem mi voltunk az utolsók. Másik dolog, amit állítólag meg kell szokni: az írek szeretnek késni. A 7-es találkozó alapból negyed 8, de a "half-seven" is még simán belefér. :)

A vendéglő egy thai étterem volt - igazi "üljük körbe a forró fémlapot" típusú, ahol mindenki előtt készíti el a pincér a finomságokat. "Joe" (vagy Jo), a chef-ünk rettentő szórakoztatóan csinált hülyét mindenkiből az asztal körül, kapdozták a lányok az üres tojáshéjakat, a fiúknak pedig kutyamód "kellett" bekapni az odavetett a rántotta-darabokat :)

Közben pedig észrevétlenül, kib...-ul jóllaktunk :)

Pár sör is lecsúszott a többiek részéről így jócskán oldódott a hangulat, mindenki cseverészett mindenféléről. Aztán fizettünk, meghívtuk a távozó kollegát - ő pedig korrekt módon az első kör piát mindenkinek állta a következő célállomásunkon: egy másik pubban :D

No, itt már más volt a helyzet! Időben is voltunk és ez egy nagyobb létesítmény volt. Kint fürtökben lógtak a bagósok, bent pedig az első 10 méteren tülekednünk kellett, hogy beljebb jussunk... Hol lesz itt helyünk?! - kérdeztem magamban.

Szerencsére volt egy felső rész (lounge), ahol jóval kevesebb ember volt (tehát a cégtől, aki eljött, meg pár asztal egyéb nép) - ami azt jelentette, hogy pont kellemesen betelítettük a szintet. Frankó volt a hangulat, iddogáltunk - nekem csak az vette el picit a kedvem, hogy minden pia olyan 5-7 Eurotól kezdődött, szóval a berúgás állapotának még csak szellőjét sem tudtam megtapasztalni :( De tulajdonképpen ez nem is erről szólt, haverkodás, ismerkedés az "újakkal" meg az öreg motorosokkal. Valahol erre (is) van a pub létesítve, ugyebár :)

A hangulat itt is hasonló volt. Nem volt semmi, ami zavart volna, nem volt hangosabb, mint várható lett volna, felesleges zenével nem akadályozták a beszélgetést, a TV-n kellemes golf-közvetítés zajlott :D

Én korábban léptem a távozás mezejére, mivel el kellett érnem a Dart-járatomat, ami azért 15-20 percenként jár éjjel is, de nem akartam sokat várakozni.

Az állomás felé aztán megtapasztaltam, milyen az "igazi belváros", éjjel. A vándorló emberek száma mit sem csökkent, ellenben a hangerejük már decibelekkel megnőtt. :) Ing-nyakkendős csoport "üvöltözött", azért a kultúrált keretek között, üvegek dobálása és egyéb attrocitás nélkül... A Dart állomás is a cirkusz és állatkert keverékére emlékeztetett... Nem tudtam eldönteni hang alapján, hogy az épp leszálló csoportot éppen mészárolják, vagy csak nagyon örülnek maguknak :D

A szerelvényen aztán már sokkal nyugodtabb volt a helyzet. Talán már lenyugodtak a felszállók, vagy a kiplakátolt "Tilos az alkohol fogyasztása", esetleg a minden vonaton fellelhető kamerarendszer (vagy mindhárom) hatására eseménytelen volt a hazaút.

Összességében tehát kellemes élmény volt az első igazi "pubozásom" - csak L. hiányzott nagyon... vele lett volna az igazi, de ami késik, nem múlik :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.