A jelentős "első alkalmak" mindig megmaradnak az emlékeinkben, bár nem mindig fűződik hozzájuk pozitív élmény - az "első fizetés"-re viszont ez általában nem igaz :)

Életemben eddig háromszor kaptam "első fizut", életem legelsője után éreztem igazán, hogy "felnőtt" vagyok. A második már kevésbé volt izgalmas, de ez nem csorbított az élményen.

És csütörtökön eljött a harmadik alkalom. :)

Már előre bebiztosítottam magam, hiszen az első munkanapon megkötöttem a bankszámla-szerződést, amire vártam a zsét. Aztán jött egy email, hogy felvehetem a paycheque-emet. Mifene. Kiderült, hogy nem vezették be a rendszerbe a bankszámla adatokat, így "csekken" kaptam meg a fizumat, borítékban. Mi ez, múltszázad eleje?!

Mintha sorsjegyet kapirgáltam volna, olyan izgis volt, ahogy félrevonultan kinyitottam a borítékot és kezembe vettem életem első "fizetési utalványát". Az összeg jól mutatott, bár kicsit kényelmetlen érzés volt az a pár óra, amíg magam mellett, illetve a kabátzsebemben, egy papírlapon tartottam a család havi ellátmányát... :)

Délben el is indultam a legközelebbi Ulster bankfiókba, hogy minél előbb a számlámon tudjam a pénzt. Rövid buszozás után meg is találtam a kis épületet.

Nem tudom, hogy más bankhálózattal mi a helyzet, de egyáltalán nincs sok bankfiókja az Ulster Banknak, főleg a külvárosi részekben. Ez, amiben voltam, tulajdonképpen egy kisbolt területét foglalta el. 4 ablak volt, ebből természetesen három működött is. Sorszám nem volt, mindenki kultúráltan beállt a Sorba, a kihelyezett Tábla mögé és amint felszabadult egy ablak, a következő delikvens odament. Nem volt ügyeskedés, "ki hová áll és mikor kerül sorra" játék. Itt ez a természetes.

Azonban amint odaértem az ablakhoz, lelohadt a lelkesedésem, ugyanis kiderült: ezt a fajta csekket csak 4-5 nap alatt tudják "leellenőrizni", sőt, még be is kell küldeniük a "saját" bankfiókomba. Ehhh, ez nem jó. Javasolt valamit a papirossal kapcsolatban az ügyintéző, hogy ők hogyan fogadhatják el előbb és próbáljam meg elintézni a melóhelyen.

Lefelé kunkorodó szájjal indultam vissza. Gyalog mentem, közben mindenféle vitázást és asztalborogatást vízionáltam, végül nem a "bazdmeg a porszívódat" mondattal kezdtem a pénzügyön, hanem a "Mit lehet tenni?"-vel próbálkoztam. A kolleganő pedig habozás nélkül mondta: "Akkor átutaljuk, legkésőbb holnap a számlán lesz!"

Ja, hogy azt is lehet?! Hogy ez miért nem jutott eszükbe előbb? Na mindegy :)

Szerencsémre a "legkésőbb holnap"-ból aznap délután lett, így büszkén nézegethettem az internetes banki felületen életem első írországi fizetését :)

Tényleg jó érzés :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.