Nos, szokásunkhoz híven felgyorsultunk, péntekre, az iskolalátogatás utánra tettük az első (és egyben utolsó, meghatározó) "háznézésünket" is.

Azért azt hozzá kell tenni, hogy már több, mint egy hónapja nézzük a házakat/lakásokat online, a Daft.ie az egyik legnagyobb ír, online, "property"-vel, vagyis ingatlannal foglalkozó oldala. Szépen feliratkoztam "dél-Dublinra", és naponta böngésztük a jobbnál jobb ajánlatokat :) Bár így konkrétan megállapodni nem lehetett, azért láttuk, milyen a piac, mik vannak, hol, mennyiért, stb. Szóval, mivel időnk fogytán van, és már megvan a suli helye is, leszűkült körben újrakerestünk: Shankill-ben. Elsőnek a házakat írtuk a listára, min. 2 hálószobás, 2 fürdős, aztán jöttek az apartmanok, földszinten vagy elsőn (L. megunta a gyerekcipelést a negyedikre, érthető módon...) és így "lejjebb". Bár annyira sok azért nem volt, viszont mind nagyon takarosnak, és jól felszereltnek nézett ki, szóval tényleg csak a pénztárca és "egyéb szempontok" játszottak szerepet (ezekről lentebb esik még szó).

Kezdetnek kisebb nehézségek adódtak, ugyanis a Google Maps nem volt hajlandó kiadni a címre semmit - nem is csoda, mivel, mint később kiderült, a megadott "Glenbrae Court" lényegében olyan, mintha azt mondanák: "menj a 9. kerületben a Tátika lakóparkba". A Daft térképén be volt jelölve, hol van a ház nagyjából, de az meg úgy kb. a semmiben volt, két közút között, de legalább ez is jobb volt, mint kérdezősködni idétlenül (újabb hurrá a mobilnetnek, az okostelefonoknak és a mobil Google Mapsnek).

Mivel bőven volt még időnk, nem aggódtunk, megnéztük a két utat és végülis ráakadtunk a "házegyüttesre". Itt nagy divat, hogy több házat egymás mellé, és/vagy egy területre építenek, körbevonják kis fallal, kapuval, így kialakítva egy lakóközösséget, ahová huligánok, rablók nem szivesen mennek (már ha tudnak a kaputól). Szóval benéztünk a "telepre", megállapítottuk, hogy "ez az", de még volt jó fél óránk a találkozóig, így egyöntetűen arra szavaztunk: menjünk kelet felé!

Rutinosabbak tudják miért... bizony... arra van a tenger, méghozzá kb. 5 perc kényelmes sétára!

Átvágtunk hát egy kis parkon (miközben féltünk, nehogy "tilosban" járjunk... elég furán voltak kitáblázva a dolgok) és egy sűrű bokros sövény mellett kerestük a "kijáratot" - de már akkor hallottuk azt a hangot, ami engem megint "szivenütött", mint anno a sirály-rikoltás: a tenger morajlása, ahogy megtörik a parti köveken...

Kis szerencsétlenkedéssel elértük a sövény végét, és elénk tárult életünk első, igazi Ír-tengeres látványa: a messzeség ködéből előtűnő hullámok, amelyek folyamatosan, milliókat megihlető módon ostromolják a partot, milliónyi apró különböző hangot kicsiholva magukból, hogy erős és tompa hangorkánná álljanak össze a figyelmes hallgató fülében.

Nagyon-nagyon szép és megindító volt. L.-el össze is ölelkeztünk és titokban arra gondoltam: ha csak ezért jöttünk ebbe az országba, már megérte! (De azért persze ennél többet is szeretnénk megtapasztalni Írországból ;) ) Szilvi is teljesen magán kívül volt!

A konkrét "part" amúgy arról a szakaszról ténylegesen megközelíthetetlen volt, mivel egy jópár méteres meredélyről nézhettünk csak le - ez azon a szakaszon sokszáz (ha nem még több) méteren keresztül így van - és csak pár helyen lehet lemenni. De nem bántuk, arra gondoltunk, majd később felfedezzük azt is, hogy "kacsázzunk" a tengerbe kavicsokat ;)

Visszafordultunk hát és újból megtaláltuk a nagy vaskaput, begördültünk a "Vigyázat, erre gyerekek játszanak" figyelmeztető tábla mellett és a kép alapján könnyedén megtaláltuk a ház bejáratát. A "ház" itt (ill. Írországban) nem kizárólag "különálló épületet" jelent, ez is gyakorlatilag egy sorház része, ebben az esetben 10 "lakást" építettek egymás mellé, mindhez külön kis "backyard" (vagyis hátsó kert) jár, fallal elválasztva.

Amint odaértünk, már hallottam a közeli távolból egy "Zoltan, Zoltan" szolíd kiáltozást: Mandy, az ingatlanügynök integetett vadul. Olyan volt, mint amilyennek egy ingatlanügynököt elképzelnek az emberek: elegáns kosztüm, hozzáillően sok, de nem kihívó smink, kedves mosoly és modor.

A szokásos "how are you"-zás után máris nyitotta az ajtót és körbemutatta a szobákat. Fura volt bemenni és a "másik bőrébe" bújni, Mo-on a lakáskiadásnál sok "leendő bérlőt" láttunk - no, itt most mi voltunk a vizslató szemek... :)

A ház elrendezése tipikusan angolos: inkább felfelé terjeszkedős. A földszinten van a kis nappali, itt van egy "műtüzes" gázos kandalló (amúgy központi fűtéses a ház), majd onnan nyílik a szépen felszerelt konyha, egy kis mosóhelyiséggel. A kertből kilátni a backyard-ra, természetesen innen lehet kimenni is oda. A kert egyszerű, füvesített, hátul egy kis "shaft"-el (amolyan sufni, kerti holmiknak, lomoknak).

Az első szinten van két hálószoba, 1-1 dupla ággyal és a "fő" (master) fürdőszoba (kádas), majd a relatíve szűk lépcsőn, tovább fel, eljuthatunk a harmadik hálószobába, amihez szintén tartozik egy tusolós fürdő ("en suite").

Mindenhol vannak szekrények, ruháknak, miegymásnak, de nincsenek olyan tágas szobák, mint azt egy apartmanban ("lakásban") ki lehetne alakítani. Ez némileg fura "magyar szemmel" nézve (nekem aztán pláne az volt, a jó tágas amerikai konyhás nappalinkhoz képest :) ), de végülis arra gondoltam: valamit valamiért... Azért ez egy nagyon nyugis környék, nagyon közel van az iskola, a Dart állomás (ahonnan/ahová indul/érkezik a céges buszjárat reggelente/délutánonként) - van kis kertje, gyerekbarát a közösség (mondjuk olyan ír közösségről nem hallottam, ami nem lett volna gyerekbarát, tekintve, hogy általában több a gyerek egy átlag családban, mint a felnőtt...) - és még a Yasha cica ott lakhatásába is belement a tulaj egyből!

Megdícsértük a házat, én picit próbáltam alkudni (sikeresen!), de azért megbeszéltük, hogy nyilván ezt át kell még beszélni.

Hazafelé sokat dumáltunk, L. - Sims 2-3 játék-hátterével - máris megindult fantáziával ecsetelte, mit hogy lehetne megoldani. Én örlődtem picit magamban, az elvárásaimhoz képest nekem túl kicsik voltak a szobák, de végülis a fenti előnyöket is számításba véve arra jutottam: mit sírok... basszus, ez mégiscsak egy 3 hálószobás, kertes ház! :)

Szóval picit még ültünk a dolgon, L. megnézett pár egyéb lehetőséget Shankill-ben (ugyanazok voltak, nyilván), majd felcsörögtem Mandy-t és közöltem vele, kivennénk a házat, ha a landlord (tulaj) is beleegyezik...

Idegtépő kb. órás várakozás után meg is csörrent a telefonom: igen, a landlord bólintott, hétfőn letehetjük a kauciót!

Nos, igen, itt így megy... nem elég, ha megvan a pénz és nekünk tetszik az ingatlan. Referenciák kellenek (munkaszerződést, vagy bankszámlakivonatokat be kell mutatni!), esetleg előző landlord-októl ajánlás! És simán benne van a pakliban, hogy nem megy bele a tulaj a dologba (bevándorlók vagyunk, mittomén), szóval volt okunk az izgulásra.

Picit megnyugodva néztünk hát elébe a hétvégének... és csak péntek este döbbentünk rá, hogy Lunem és Zheran újra felvette a tempót: már kiismerjük magunkat a környéken, a boltokban, van Szilvinek suli, a családnak házikó, a céges papírmunka nagy része lerendezve - és kb. 1 hete vagyunk csak Írországban :)

Mi lesz még itt...? :D

A türelmeseknek, akik hajlandóak voltak végigolvasni ezt a sok irományt, itt a jutalom: legalább 1 évig leendő otthonunk lelőhelye. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.