Írországban mindenkinek, aki bármilyen - nem turisztikai jellegű - tevékenységet akar folytatni (pl. dolgozni, lakást bérelni, stb.), annak rendelkeznie kell az un. PPS számmal (PPSN).

Ez lényegében egy TB és adószám-jellegű azonosító (érdekes, itt elég egy azonosító a hivataloknak... no mindegy...). Amint megszerzi ezt valaki, megnyílik előtte a "világ": bérelhet lakást, lakásbérléssel kap címet, amivel (+ a PPS-el) nyithat bankszámlát és csatlakozhat az adózók egész országra kiterjedő boldog csapatához.

Mivel itt dolgozom és lakást is szeretnénk bérelni, ezért tehát ez volt az első "hivatali" dolog, amit el akartunk intézni. A "welfare-office" 9:30-kor nyit, a belvárosban van, így elkéredztem a munkahelyemről, felkerekedtünk a teljes családdal (mivel nekik is kell PPS szám), némi dokumentációval (minden eshetőségre felkészülve) és egy rögtönzött "hol is sétált 'apa', amikor januárban itt járt"-túrával egybekötve átszeltük a fél belvárost (útbaejtettük a "Váci utcás" Grafton street-et, átmentük az O'Connell útnál lévő O'Connell-hídon - és micsoda meglepetés, itt van az O'Connell szobor is!), majd kis ajtótévesztés után (a munkaügyi hivatalhoz mentünk először, brrr... rossz emlékek... bár itt csak 5-en ücsörögtek - lehet, hogy csak beültek olvasni?) bejutottunk a nekünk kellő helyre.

Menet közben "véletlenül" nem csak a sétálóutcákon mentünk végig, hanem egy kis, Moore lane nevű utcácskán is átvágtunk, ami eléggé elütött a szokásos belvárosi képtől. Volt kis zöldséges, lepukkant hentes, pár szakadt nő és férfi kóválygott a koszos úton, végül a kisbolt mellett álló, halkan "cigarettes, tobacco"-t motyogó "úriemberek" láttán/hallatán mosolyogva állapítottuk meg: itt is van "dzsumbuj" :)

Mint kultúrországból jövők, bent először is próbáltuk megtalálni a sorszám-automatát. Sehol. Előttünk egy morc recepciós, ablak mögött kuksolt, telefonált. Gyanakvóan odamentünk - azért befejezte a mondandóját - majd elmondtam neki, mi járatban vagyunk. Elkérte az útleveleinket, megvizsgálta őket, majd adott egy sorszámot.

Lecsüccsentünk pár székre. A várórész elég nagy volt, de ami durva volt, hogy feltűnően sok pult mögött dolgoztak... Ellenben vagy 7-en várakoztunk összesen (a mi gyerekeinkkel együtt). Szóval kb. 1 percet ha ülhettünk, amikor szólították a számunkat.

Odagurultunk az ablakhoz, ismét elővezettem a kérést. Kaptunk 4 űrlapot és amíg kitöltöttük ezeket, addig a hölgy lemásolta az iratainkat meg a referencia-levelemet (ja, igen, külföldinek referencialevél nélkül nyilván nem adnak csak úgy PPS számot).

Kicsit aggódtam, mert ugye mi 4 PPS számot igényeltünk. Viszont referencialevelem csak nekem volt. Namost én elkezdtem jó magyar módra agyalni:
L. nem vette fel a nevem a házasságkötésnél, Szilvi vezetékneve egyikünkére sem hasonlít (egyedül talán Szonja okés a gondolatmenetben), szóval milyen alapon adnák meg két vadidegennek a PPS számot? Csak azért, mert beírtuk mind a ketten az űrlapba, hogy "Married", meg egymás nevét a rubrika alá?
Nadehát engem sem ejtettek a fejére, itten van a házassági anyakönyvi kivonat, meg a gyerekek születési anyakönyvijei.... hmmm... Bár Szilvié csak magyarul van... ajjajj... már épp a konzuli iroda fordítási költségeit kezdtem el latolgatni az űrlap remegő kézzel történő átadása közben, amikor is a hölgy közölte: holnap hívjam őket egy megadott számon és megmondják telefonon a PPS számomat, pár nap alatt pedig megérkezik postán is...

Mi van? Ezek tényleg elhitték, amit leírtam és aláírtam...? A PPS számom meglesz... mikor??? Holnap? Nem kértek semmi egyéb igazoló dokumentumot? Hol vagyunk?

Hát, emberek, Írországban... Itt így mennek a dolgok... :)

Megjegyzés: a PPS számomat valóban megkaptam másnap telefonon (pár azonosító adat bediktálása után), és bár maguk a hivatalos kártyák még nem érkeztek meg, lassan kezdem elhinni, hogy tényleg meg is fognak... ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.