Sulikezdés.Hát ez a hétfő nagyon sokkosan indult, szegény gyerek olyan ideges volt, hogy sírógörcsöt kapott... és ez csak folytatódott az iskolába érve. Szerencsére a tanerő határozott volt és hozzáértő, hamar kézenfogta Szilvit, mi meg hazaindultunk, pityogva... Görcsölve vártuk a délutánt, Z a munkahelyről izgult, én itthon nyafogtam... Aztán fél 3-kor kijött a gyerek, a tancsinéni kézenfogva hozta, gondolom őt akarta először leadni, Szilvi meg úgy vigyorgott, hallani véltem a koppanást két oldalról, ahogy a vállaim megkönnyebbültek a nagy sziklák elvesztése során... :) A nebuló hazáig csacsogott, hogy milyen frankó a suli, kapott két csillagot is, minden feladatot tudott, a tancsinéni milyen kedves és már barátnői is vannak, bár beszélni nem tudnak egymással, azért a játék az ment, és különben is, ő hétvégén is akar iskolába járni... nemigen ismertem a saját kölkömre... :D Hazaérve egyből nekilátott a leckének, remélem, hogy kitart még ez a lelkesedés az amúgy is közeli tanév végéig. Egyébként azt látom, hogy játékosabban fogják meg a tananyagot, most éppen feleznek, negyedelnek, de színezve, rajzolva, nem írják fel konkrétan, hogy 8/2=4. Sok szünetük van, sokat rohangálnak az udvaron, a tesiórából se csinálnak ügyet, reggel melegítőnaciban kell menni, ennyi, nem kell tornadressz, meg efféle külön hacuka. Kaját nem adnak, csomagolni kell ebédet, uzsit, de úgy látom, hogy egy szendó, meg egy kis szelet akármi almával, meg tea, tök elég neki a "munkadélelőttre". :D Van külön angoltanárnő, minden nap külön foglalkozik a bevándorló gyerekekkel, ő is ad leckét, szavakat főként. Kért egy családi fotót, most azzal foglalkoznak, hogy ki kicsoda a családban. :) Reggel 8.50-re kell menni az iskolába, akkor nyitják a kaput, délután pedig fél 3-kor hozzák ki őket. Nem mondhatnám, hogy megterhelő az iskola, hát majd meglátjuk, hogy később hogy alakulnak a dolgok, de azt látom, hogy minden kiskölyök szeret iskolába járni, jókedvűen, szorongás nélkül mennek a suliba. ;)

 

Emberek. Az itteni nők alapvetően nem éppen szépségek, de stílusuk, igényességük az messze elmossa ezt a "hiányosságot". Szinte minden nő már reggel 7-kor ki van sminkelve olyan módon, mintha legalábbis színházjegye, vagy koktél-party meghívása lenne. Nagyon értenek hozzá, lehet, hogy az iskolában tanítják ezt sminkórán, vagy mittomén, de még a takarítónők is fotómodellre hajazó arccal tologatják a kis taligájukat. :D Na és a parfümök. Ez számomra elég fontos téma, nyilván egyből megfigyeléseim középpontjába az itt használt, megérzett, elkapott illatok kerültek. Ebben is nagyon igényesek, márkás és egyénhez illő parfümöt sikerül választaniuk kevés kivétellel, mikoris átlendült a dolog "angolosba", akiknél tudvalevőleg az ízlésnehagyjel vonatkozik ruházkodásra és kiegészítőzésre egyaránt. :D Egyszóval frankók az itteni csajok, amit lehet, azt kihozzák magukból. 

De...

Valahogy nem tudom, hogy ez itteni jelleg-e, vagy minek nevezzem, rengeteg betűfélét ki lehet olvasni lábformákból. Ritkán O-t, néha Sú-t, statisztikailag leggyakrabban pedig X-et véltem ki bizonyos jármódokból. :D Lábbelitől függetlenül, olyan kacsázásokat lehet látni, hogy önkéntelenül a kis tavat keresed a közelben, ahová "sonka lábán kucu néni fürödni döcög"... 

A pasasokról annyit, hogy... hm... jegesek, mint Amundsen szakálla... Péntekenként picit felizzik a levegő körülöttük (az esti sörözés reményétől szerintem), de amúgy járnak-kelnek, vegetálnak, működnek... ennyi... :D Bármilyen ÉLETjelet véltem felfedezni, az hótziher, hogy nem helyi ürge volt. :D 

 

A vásárlás. Mióta itt vagyunk, azt mondhatom, hogy egyszerűen itt nem tudok olyan árut venni, ami szar. Úgy értem, hogy ha valamiből a legolcsóbbat vásárolom, akkor is tutira minőséget kapok, és valljuk be, nem ehhez vagyok szokva... Például bátran megvehetem a Tesco-ban a tesco "márkájú" mirelit borsót, az ugyanolyan finom, mintha odaát Iglo-t vennék. Amúgy itt kicsit fordítva van, a Spar üzletek olyanok, mint odahaza a kis mini maszek boltok. Picit drágábbak, választék nemigen van, de ha elugrunk egy kenyérért, arra tökéletesen megfelel. Apropó kenyér... őrület, hogy milyen finom a Brennans kenyér. Szeletelt, tömör, kenés közben egyben marad, nem morzsálódik és másnap, mitöbb, harmadnap is puha. :) És a sonkák. Az összes típusút végigkóstoltuk, nagyon finik. Az itteni boltokban úgy akcióznak, hogy ha valamiből kettőt veszek, akkor az 5€, vagy a 2. db ingyen van. A sonkát kifejezetten így vesszük, kettesével. :) Van a közelben egy Tesco Express is, na azt nem szeretem, mert semmi sincs benne, pár fűszerért érdemes bemenni, mert az meg máshol nincs. Nem igazán értem, ha ezek főznek egyáltalán, akkor hogy fűszereznek, mert míg odaát másfél sornyi az üzletekben a fűszerrészleg, itt egy fél polc nem sok, annyi se jut nekik... :D De azért kis melóval sikerült fűszereket vadásznunk. Még pirospaprikát is, bár azt is kis üvegcsében árulják, nem pedig 200-500 grammonként, azért nem drága. :) Ami nagyon nincs, az a túró, tejföl, kefír. Nagycucc... eddig se túrós csuszán éltünk, a tejföl, kefír helyett van joghurt. ;) Ja, meg állítják, hogy van dara (gríz), de többszöri nekifutásra se találtunk, szóval Szonjának vettünk uzsira tejbegrízezés helyett bio-gabonaőrleményt, nem tiltakozott, szereti. :)

Ami még feltűnt, sehol, egy boltban sincsenek biztonsági őrök. Vagy nagyon jólképzettek és kommandósként az avatatlan szemnek láthatatlanok, vagy egyszerűen itt nem divat lopni... :D :D Vagy az lehet, hogy még a 2 literes tejesflakonon (szintén kedvencem) is van csipogó, ami szintén láthatatlan. 

 

A környezetünk. Hát azzal nem bírunk betelni... A levegő, mint halmazállapot, új fogalmat nyert. Szokták mondani hogy "harapni lehet"... na ezt itt ropogtatni, csócsálni, befagyizni lehet. Szerintem az asztmásoknak ezt teszik a pipájukba gyógyszerként. :) Folyton azon kapom magam, hogy nincs kedvem kilélegezni, csak be... egy idő után ez kellemetlen tud lenni. :D Vannak ezek az égig érő fák, Z-vel majomkenyérfáknak hívjuk őket, nemcsak felfelé, de oldalvást is terjeszkednek, kúsznak szanaszéjjel, na ezek olyan öregek lehetnek, mint maga a sziget... és olyan illatuk van, még az is mellbevágó, ahogy szinte halljuk őket lélegezni. :) Sok fának borostyán fut a törzsén, olyan hatása van, mintha valami elvarázsolt mesebeli erdőben lennénk, számíthatunk zöld manókra, boszikra, Potterekre... :D :D 

Elszórtan sorházak, köztük nagy területű zöld rétek, két patak surrog, őskőfalacskák az utak mellett, dimbek, dombok... teljesen vidékies a táj, ellátni a rossebig, sehol egy magas épület. Ha elsátálunk a nagyobb Tesco-ig, akkor az legalább félóra gyalog, de olyan, mintha a Szabadság-hegyen bandukolnánk. És van egy kis kertünk is. :) A minap valaki (természetesen odaátról), börtönnek titulálta ezt az angol típusú kis zsebkendőnyi területet... én imádok rá kinézni a konyhaablakon keresztül és jó dolog, hogy van egy teraszajtónk, amin át egy kis zöldbe léphetünk. Minekután panelban nőttem fel, ha ez a börtön, önként vállalom a rabságot. :D 

 

Összegezve az első egy hónapot, csupa pozitív élmény talált ránk itt, remélem, hogy ezek csak még szaporodni fognak, egyre inkább otthonunknak érezzük ezt a varázsos, leheletnyugodt helyet... ;)