Eddig nem sok hozzáfűznivalóm volt a dologhoz, mivel Z. elég pontosan fogalmaz. De azért remélem nem baj, ha néha én is betolok pár gondolatot... ;)

Valószínűleg mind így éreztük, de én majdnem biztos voltam benne, hogy én voltam a legjobban beszarva még kb. két hete. Ebből még tart egy kicsi, de az érzés egyre fogy bennem. A lényeg úgyis az, hogy együtt legyünk, hogy hol, az majdnem részletkérdés...

Az első reggel még olyan ízű volt, mint amikor másnap felébredünk valahol és elég hiányos a kép, hogy hogyan is kerültünk oda... Aztán eszembe jutott, hogy bár tisztában voltam vele, hogy nem lesz minden lánykaálom, azért a hatökör, az úristen, de még a turulmadár sem tudott volna visszatartani az utazástól. :) 

Sokat sétáltunk az első napokban, felfedeztük az élelmiszer-lelőhelyeket, élveztük a napsütést és a rengeteg zöldet. Sokan mondják, hogy itt a legzöldebb a fű a világon. Hát van benne valami... :) Ami még feltűnt, az a sok gyerek. Ebben az országban az egy anyára eső kölkek száma 4-5 megfigyeléseim szerint, szóval ugyancsak robbantgatják a demográfiai adatokat. ;)

Azt is érzékeltem, hogy bár ridegebbek az emberek, mégis kedvesek. Ez furán hangzik, tudom, de mégis így látom. Nincs az a bratyizás, meg az, hogy kettő perc alatt a jónapotból húzzáanyádba váljon, megtartják a két méter távolságot, viszont bármilyen érintkezésről legyen szó, nagyon kedvesek, azon az angolszász, távolságtartó módon. :)

Az elintézendő hivatalos ügyek menetét tekintve meg igazából felkészültünk mindenre, mivel Mo-on nem igazán létezett olyan dolog, amit zökkenőmentesen meg tudtunk volna oldani. Felkészültünk és megdöbbentünk, mikor 10 perc elteltével már kívül tudtuk magunkat a dolgon és az mégis elintéződött... :)

Aztán sulit néztünk Szilvinek. Itt olyanok az iskolák, mintha amúgy ovik lennének. Lapos épület, kis csoportok, körbeülik a gyerekek az asztalokat, nincsenek igazán padok. A gyerekek fegyelmezettek, sehonnan nem hallatszott hangoskodás, akkor sem, mikor bementünk az egyik terembe és ezzel megszakítottuk az órát. Itt is ez a kettősség: kedvesek, mosolyognak, de rendet tudnak tartani a gyerekek között. 

Még ugyanezen a napon (mertugye mi mindent azonnal és egyszerre szoktunk intézni :D ), megnéztünk egy házat, mint esetleges leendő otthont. Első benyomásra nem volt az igazi, kicsinyelltük a nappalit, meg mini barlangoknak éreztük a szobákat, de aztán én beleláttam a jövőt és meggyőztem Z-t, hogy sokkal több a mellette szóló érv, mint az ellene. Közel a tenger, az emeleti ablakokból prímán látszik is, az iskola is közel lesz, kis bútortologatással más képe lesz a kicsi nappalinak, amiben van kandalló (amikor otthon kellett hagynom a masszázskádamat Mo-n, kijelentettem, hogy cserében kandallós lakhelyet igénylek :D ), a szobák meg odafent főként pihenésre lesznek használva, amúgy meg rajtunk múlik, mennyire lesz otthonos ez a ház. :)

Szóval nincs vége az izgalmaknak, újabb költözésnek nézünk elébe, és bár remek ez az apartman is, amit kezdésnek használatba vehettünk, azért már nagyon várjuk, hogy a saját házunkban folytassuk itteni kalandjainkat. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.