Alapvetően mind a ketten házasság-ellenesek vagyunk/voltunk. Az a fajta "intézmény" ugyanis, amit ez képvisel (jóban-rosszban együtt, gyerekek, közös élet, stb.), manapság már megáll önállóan is egy jó kapcsolatban - egy rossz kapcsolatot pedig bajosan húz csak ki a csávából.

Talán ezért is végződik annyi házasság Magyarországon (és Európában is) válással. Sokan egyfajta "kezdetként" tekintenek rá - pedig szerintem igazából ez egy kapcsolat - jó esetben - önmagából való kiteljesedése, amolyan természetes velejárója. Akinek a házasságkötés "élete legboldogabb napja", az bizony számítson rá, hogy utána boldogtalanabb napok következnek.

Ennek ellenére az Írország téma felvetette bennem a kérdést. Lázadó lehetek, de elszakadni nem lehet a gyökerektől. Értelmesen nem tudom megmagyarázni, ezért nem is teszem, csak valami olyasmit éreztem: ez lesz életünk egy következő nagy fejezete - miért ne tegyük a "Mi"-t országokon átívelően is "hivatalossá"?

Ígyhát megkértem L. kezét... ;) Na nem kell valami húdehálivúdi módira gondolni (ez esetben egyébként szinte biztos lett volna a kikosarazás :P ), szimplán elmondtam neki a fürdőkádunkban, a habok között, hogy hát... khm... izé... arra gondoltam, hogy... szeretném, ha összeházasodnánk :D

Nem fejtem ki a megdöbbenést és társait... legyen a lényeg annyi, hogy igen-t mondott... :) Ennek én nagyon örültem, mert tudom, hogy mennyire viszolyog amúgy ettől a dologtól - legalábbis amit a TVben és élőben is látni lehet ezzel kapcsolatban. Szóval az, hogy úgy gondolja, én vagyok az egyetlen, akinek őszintén, és maradéktalanul "igen"-t mondhat... nos, ez nagyon szívet melengető számomra :)

A romantikus pillanatokat dolgos, szürke hétköznapok követték, majd elmentünk az anyakönyvvezetőhöz, aki nagyon kedvesen fogadott minket. Elmondtuk a helyzetet, van két gyerek, megyünk kistengeren túlra, izibe egy esküvőt nekünk, hát :)

"3 hét múlva jó lesz?" - "Naná!" (másnap persze kiderült, hogy Apunak pont akkor van fellépése, szóval még korábbra rakattuk, csakhogy még kevesebb időnk legyen :D )

Se nem pénzügyileg, se nem más szempontból nem akartunk felhajtást: meghívtuk a szülőket, én részemről a nagyszülőket, L. részéről egy tesót - na és persze a gyerekeket :D

Közben persze intéztük a költözéses dolgokat, így hozzánk mérten nyilván utolsó pillanatban - a most szombati Esemény előtti szerdán - már meg is vettük a gyűrűket (bementünk az első ékszerboltba...), L. még előtte szombaton beszerezte a szép ruhácskát (szigorúan NEM fehéret), én pedig már pénteken (igen, 1 nappal a heppening előtt) meg is vettem az inget-nyakkendőt. Kemény menet volt, mert 3 ing és 2 nyakkendő közül is választanom kellett - de megszületett a döntés! Ja, és az én részem többe mindenestül többe került, mint a menyasszonyé :D

Kis lábjegyzet: az amúgy mindenhol "ingyenesnek hirdetett" házasságkötés 6200Ft terembérleti díjba és 2x 2200Ft illetékbélyegbe került - mondjuk ebben benne volt a sürgősségi kérvény is a jegyző felé...

Szilvi nagyon megörült amúgy, amikor meghallotta a hírt - gondolom egyből a Disney-s álomesküvők lebegtek lelki szemei előtt... Kifejezetten szeretett volna koszorúslány lenni! Aztán picit letört, amikor meghallotta, hogy "anya nem nagy fehér habruhában lesz" - de kárpótlásul kineveztük gyűrűhordozónak :)

Az esemény maga tényleg kifejezetten gyors és szerény volt. Nagyon rutinosak is voltunk, ugyanis én majdnem a saját gyűrűmet vettem ki a dobozból - és mivel a boltban a bal kezem gyűrűsujjára próbáltam fel... nyilván nem ment fel a jobb kezemre a kritikus pillanatban...
Szóval volt nagy móka-kacagás - de a lényeg szerintem az volt, hogy összejött a két család, pityogtunk kicsit, majd jót ettünk-ittunk egy közeli étteremben - végül nálunk folytattuk/fejeztük a "bulit"... még a "nászéjszaka" is jól sikerült :P

Azért más így... nem ettől jobb ill. nem lett ettől rosszabb... - de határozottan jobban érezzük magunkat. Persze rengeteg poén-lehetőséget is ad a papiros, amit kaptunk ("Asszony, irány a konyha", "Még egy ilyen, és elválok!" típusú mondatok 1 órával a csók után... :P ) - de azért jó tudni, hogy azzal az emberrel kötöttünk házasságot, akivel tényleg le szeretnénk élni az életünket egymás mellett...

Mindenkinek legalább ilyen, benső tartalmakkal teli esküvőt és házasságot kívánok :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.